„Gyűjteményünk a lehető legszélesebb célközönséget szeretné elérni” – Csengel-Plank Ibolyával, az Országgyűlési Múzeum munkatársával, a Fotóarchívum-kutatás vezetőjével beszélgettünk

Csengel-Plank Ibolya interjúnkban a fényképekkel való első szakmai találkozásáról vall. Megtudhatjuk azt is, hogyan került kapcsolatba a Szent Koronával, majd feltárja előttünk az Országgyűlési Múzeum fotóarchívumát, az ott őrzött fényképeket, és hogy milyen kritériumok és elvek mellett zajlik a fotográfiák feldolgozása. Az interjúban jövőbeli szakmai terveiről is szó esik.

Hogyan és mikor került kapcsolatba a fényképek világával?
Először a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemléki fotóarchívumának munkatársaként, majd vezetőjeként kerültem olyan közegbe, ahol évtizedeken keresztül eredeti fényképek feldolgozásával és egy nagy múltra visszatekintő fotógyűjtemény fejlesztésével foglalkozhattam. Itt a képek archiválását és tudományos feldolgozását, illetve a gyűjtemény kutatóhelyként való működtetését végeztem.

Az Országgyűlési Múzeum munkatársaként mely kutatási terület iránt érdeklődik leginkább?
Az első perctől kezdve, hogy az Országgyűlési Múzeumba kerültem, kerestem azokat a területeket, ahol fotótörténészként is folytathatom a munkámat. A Szent Korona és a koronázási jelvények fényképezésének a történeti kutatása ezek közé a területek közé tartozik. A téma felfedezésében nagy szerepet játszott a koronát érintő legutóbbi kutatások eredményeinek a megismerése. Elsősorban Glant Tibor, Pálffy Géza és Tóth Endre történészek legutóbbi kutatásai inspiráltak. Mivel ők is megerősítettek abban, hogy a korona és a koronázási jelvények fényképezéstörténetével eddig még nem foglalkoztak, megírtam a kutatási tervemet, amelyet először a Szent Korona-konferencián ismertettem 2018-ban. Ezt követően sikerült megtalálnom azt a magánszemélyt, aki a koronáról készült legelső, 1880-ban készült eredeti fényképfelvételeket őrizte. A képek ma már az Országgyűlési Múzeum gyűjteményének értékes darabjai.
A témában való kutatáshoz az is ösztönzést adott, hogy amikor 2016-ban az Országgyűlési Múzeum is lehetőséget kapott a korona fényképezésére, én is részt vehettem azon. A történelmi ereklye megörökítésének korábbi hagyományaihoz képest a fényképezés mind a mai napig különleges alkalomnak számít mind az előkészítés és az őrzés protokollja, mind a fényképezés mikéntje – limitált ideje, biztonsági körülményei, technikai feltételek megteremtése – tekintetében.
A 19. században összesen két alkalommal – 1880, 1896 – és a 20. század elején is csupán néhány alkalommal – 1916, 1938 – került sor a szent ereklye megörökítésére. 1944 és 1978 között a műkincseket külföldön őrizték, és a Szent Korona végül 1978-ban tért haza. A fényképek helyettesítő szerepe a korona és a palást történetében egészen rendkívüli, jelentős tudományos művek születtek úgy, hogy szerzőjük (Kovács Éva, Deér József művészettörténészek) az eredeti tárgyaknak csupán a fényképeit tanulmányozhatta. A fényképek fontos szerepet töltöttek be a műtárgyak eredetiségének megállapításában is. A korona átvételével megbízott bizottság 1977 decemberében az 1937-ben készült fényképeket használta fel forrásként, ez volt akkor az utolsó rendelkezésre álló „legfrissebb” – Magyarországon készült - fotódokumentáció.

Csengel-Plank Ibolya A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények című konferencián, 2018

Mi a Fotóarchívum? Mikor és milyen céllal indult?

A Fotóarchívum két részből áll: egy analóg fotógyűjteményből és egy digitális fotóadatbázisból, mely az Országház történetével, építészeti-művészeti értékeivel, illetve a parlamentarizmus témakörével kapcsolatos fényképek gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozó kutatás eredményeként jött létre. Alapjait 2013-ban raktuk le, és másfél évig az Országgyűlési Múzeum kiállításai számára gyűjtöttünk anyagokat. Mivel éppen ezekben az években zajlottak a Steindl Imre Program építési munkálatai is a Kossuth téren, az építkezést is elkezdtük dokumentálni. A saját felvételek szisztematikus gyarapítása a kezdetektől elsődleges fontosságú volt, hiszen önálló gyűjtőkör és identitás nélkül nehéz elképzelni egy gyűjteményt. Fontos tényező, hogy az archívum alapvetően digitális képekből áll, és kezelése, továbbá hozzáférése is virtuális, online felületeken történik.

Milyen képeket gyűjtenek? Melyek a fő tematikák?
A digitális gyűjtemény egyik profilját az Országházról készült külső és belső fényképek adják, a másikat a portrék – történelmi személyek, házelnökök, politikusok – és az eseményképek. Külön archívumot hoztunk létre a kiállításoknak, a kiállított tárgyaknak, az Országgyűlési Könyvtárnak, a Látogatóközpontnak és az emblematikus jelentőségű Steindl-albumnak (1899), mely az Országház építésében közreműködő művészek, iparosok és mesterek arcképét őrizte meg. Teljesen külön kezeljük a Kossuth teret ábrázoló fényképeket, és az ott található szobrok szintén önálló tematikát alkotnak. Általánosságban elmondható, hogy minden olyan fényképet gyűjtünk, mely kapcsolatba hozható az Országházzal és a Kossuth térrel, legyen az eseménykép, városkép, épületkép vagy személyt ábrázoló fotográfia, vagy akár film.

Hogyan folyik a képek gyűjtése és feldolgozása?
A gyűjtés két módon történik. Kutatunk köz-, és magángyűjteményekben, illetve folyamatosan fényképezzük az Országház díszítményeit, termeit és építészeti részleteit. Vásárlás útján is kerülnek be fényképek a gyűjteménybe – politikus portrék, képeslapok, valamint a közelmúlt felvételei Markovics Ferenctől és másoktól.
A képek feldolgozása hosszú és többlépcsős folyamat, háttérbázisát a fotógyűjtemény szoftvere adja. Első lépésben technikailag kell a digitális anyagokat kiválogatni, összehasonlítani, majd korrigálni. Ezt követi a feldolgozásra kijelölt képek tartalmi leírása, kulcsszavazása, majd ellenőrzése. Mindeközben a digitális archívum folyamatos bővítése, alakítása és mentése is zajlik.

Ki a célközönség?
A gyűjtemény a lehető legszélesebb célközönséget szeretné elérni, beleértve a szaktudományok kutatóit éppúgy, mint a parlamentarizmus, a történelmi események és az Országház iránt érdeklődő nagyközönséget. Fontos célközönséget jelentenek a hazai és a külföldi digitális társgyűjtemények és intézmények, a velük való kooperáció lehetőségeit a közeljövőben szeretnénk felmérni.

Hogyan kapcsolódik a gyűjtemény az országos szakgyűjteményekhez és a mai muzeológiai, archívumi trendekhez?
Az Országgyűlés Hivatalának Digitális Kép és Filmarchívuma speciális és jól körülhatárolható gyűjtőkörével kapcsolódik az országos szakgyűjteményekhez, és adatbázisát is a múzeumi közgyűjtemények nyilvántartási szabályzatával összhangban hozta létre. Közös kapcsolódási pontot jelent még a digitális gyűjtemény és adatbázis funkciója, hiszen a klasszikus múzeumokhoz hasonlóan ennek a fotógyűjteménynek is kiemelt célja a kulturális értékek megőrzése és továbbadása. A tudás megosztása révén mindez egyfajta társadalmi szerepvállalást is jelent. Miután a mai muzeológiai elképzelések szerint sem kell feltétlenül materiális gyűjteménnyel rendelkeznie egy modern múzeumnak, a helyzetünk mégsem annyira speciális. Releváns információk és a történelmi és tárgyi kontextusok átadása révén szeretné az Fotógyűjtemény és az Országgyűlési Múzeum is közelebb hozni azokat a témaköröket, amelyeken a kollégák dolgoznak, úgy mint az 1956-os események rekonstrukciója a Kossuth téren, a kiállítások vagy az Országház tudományos kutatása az eredeti állapot bemutatása érdekében.

Mi az egyedisége? Miben különbözik a fotóarchívum más országos fotógyűjteményektől?
Az egyedisége a tematikájából fakad, illetve abból a lehetőségből, hogy a gyűjtemény munkatársai az Országházban dolgozhatnak. Ez a körülmény egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy részt vegyünk az épület és a tér dokumentálásában, és ezen keresztül mutassuk meg azt, ami a nagyközönség többsége számára nem, vagy alig hozzáférhető. Sok új felvétel készül még az Országház Könyvkiadó művészeti kiadványaihoz, melyek szintén a digitális gyűjteményt gyarapítják.

Hol tart most a kutatás?
A digitális archívumot öt év munkájával hoztuk létre, és a folyamat a szó szoros értelmében néhány digitális fotómásolat elhelyezésével kezdődött. Nagy szerepe van a digitális gyűjtemény rendszerének kialakításában fényképész kollégámnak, Bencze-Kovács Györgynek is. Ma már több százezer felvétel található a szerveren tematikus rendszerben, és a gyűjtemény rendszerét folyamatosan alakítjuk, optimalizáljuk.
Az elmúlt két évben 16.000 képet dolgoztunk fel, és ebből egyelőre mintegy 6000 kép lesz online elérhető, de a tartalmakat folyamatosan bővíteni fogjuk.

Mikor várható a gyűjtemény online hozzáférése?
A tervek szerint a nagyközönség számára a közeljövőben várható a hozzáférés.

Milyen további kutatási tervei vannak?
A Szent Korona és a koronázási jelvények fényképezésének a történeti kutatása mellett az Országház mint az egyik legjelentősebb építészeti emlékünk fotótörténeti megközelítése magától értetődő téma. Ezt a tematikát az építészeti fotográfia egészén belül kellene feltárni, kitérve az Országház fényképezésével kapcsolatos speciális témakörökre is. Többek között arra, hogy vajon miért nincs korabeli fotódokumentáció az Országház évtizedekig tartó építkezéséről, valamint hogy a különböző korokban hogyan alakult az épület fényképezése a dokumentumképektől kezdve egészen az autonóm fotókig.
A fotógyűjtemény kapcsán a saját analóg és digitális anyagainak feldolgozása is – bizonyos szempontból - kutatási feladat. Elég csupán arra gondolni, hogy egyetlen fénykép sem dolgozható fel és írható le automatikusan. Ugyancsak konkrét terveink vannak arról, hogy mely képeket szeretnénk feldolgozni és hozzáférhetővé tenni a digitális adatbázisban. Folyamatos kutatást igényel az is, hogy mindig újabb és újabb anyagokat találjunk és fedezzünk fel.

Feltöltve - 2019-03-07 12:04:00.
Kategória: HÍREK